Édesapám, Honfi Károly nemzetközi sakknagymester, levelezési nemzetközi mester, Maróczy díjas mesteredző mélyen hívő katolikus, jó humorú, kedves, szeretetreméltó igazi úriember volt, akit szinte mindenki szeretett. 

1930. október 25-én született Pesterzsébeten és 1996. augusztus 14-én halt meg Budapesten.

60-szor szerepelt a magyar válogatottban, az 1960-as, 70-es években és a 80-as évek elején a magyar sakkozás egyik meghatározó alakjaként, Verőci Zsuzsa női világbajnokjelöltünk és a magyar női csapat edzőjeként tevékenykedett. Levelezési sakkban 40-szer játszott a válogatottban.

Tanulmányszerzőként is nyilvántartják. A megnyitáselméletben sok újítása ismert, főleg a porosz huszárjáték, a spanyol megnyitás, a szicíliai védelem és a francia védelem néhány változatában. Élete célját, a nemzetközi sakknagymesteri címet csak halála után, posztumusz ítélte meg neki a nemzetközi sakkszövetség (FIDE).

Legfontosabb versenyeredményei: